- Checked
- Reference checked
- Work
- King James Bible
- Language
- English
- Counted as
- Verse
- Reference
- King James Bible
- Citation
- King James Bible Joshua 12:15
- Reference check
- Tier 1
Show text
The king of Libnah, one; the king of Adullam, one;
Opening
Opening page.
Hebrew Ordinal
Showing 50 of 246 checked matches: 16 names, 230 texts
Open a name or text for its reference. Text matches are checked source passages.
The king of Libnah, one; the king of Adullam, one;
sutaavantas tvaa vayam prayasvanto havaamahe
sanaa dakSam uta kratum apa soma mRdho jahi
asmabhyaM taaM+ apaa vRdhi vrajaaM+ asteva gomataH
sahasradhaaraH pavate samudro vaacamii~NkhayaH
aa na indo mahiim iSam pavasva vishvadarshataH
pibaa tv a\sya girvaNaH sutasya puurvapaa iva
yaa surathaa rathiitamobhaa devaa divispRshaa
ye vaavRdhanta paarthivaa ya uraav antarikSa aa
abhyaaram id adrayo niSiktam puSkare madhu
yad vaa samudre adhy aakRte gRhe .ata aa yaatam ashvinaa
yo dhaarayaa paavakayaa pariprasyandate sutaH
pari yo rodasii ubhe sadyo vaajebhir arSati
ayaM somaH sudaanavas tam paata tiroahnyam
aatmaa yaj~nasya raMhyaa suSvaaNaH pavate sutaH
Ἀντίλοχος, λαπάρης δὲ διήλασε χάλκεον ἔγχος·
ἥ ἑ μάλιστʼ εἴωθε κακῇς ὀδύνῃσι πελάζειν.
ἤριπε δʼ ἐξ ὀχέων, ὑπερώησαν δέ οἱ ἵπποι
Ἀντίλοχον δʼ ὄτρυνε βοὴν ἀγαθὸς Μενέλαος·
ἱστῷ ἐφεζομένη νηὸς κυανοπρῴροιο
νῶϊ δὲ καί κεν ἅμα πνοιῇ Ζεφύροιο θέοιμεν,
εἰ δὴ ὁμοῦ πόλεμός τε δαμᾷ καὶ λοιμὸς Ἀχαιούς·
ἠδʼ Αἴαντα ταχὺν καὶ Φυλέος ἄλκιμον υἱόν.
εἱμένος ὤμοιιν νεφέλην, ἔχε δʼ αἰγίδα θοῦριν
ὡς εἶδʼ, ὥς μιν μᾶλλον ἔδυ χόλος, ἐν δέ οἱ ὄσσε
ἐλπόμενος νῆας αἱρησέμεν ἀμφιελίσσας.
αἰεί τοι τούτῳ γε πόνος καὶ κήδεʼ ὀπίσσω
αἴδεσθεν μὲν ἀνήνασθαι, δεῖσαν δʼ ὑποδέχθαι·
δεξιὸν ἀντικρὺ διὰ θώρηκος γυάλοιο·
ὣς ἔφατʼ εὐχόμενος· τοῦ δʼ ἔκλυε Παλλὰς Ἀθήνη,
σοὶ δʼ ἐγὼ ἐνθάδε φημὶ φόνον καὶ κῆρα μέλαιναν
ὣς ἔφατʼ εὐχόμενος· τοῦ δʼ ἔκλυε Παλλὰς Ἀθήνη,
καί κεν ἐγὼ ἐπέεσσι καὶ ἀθανάτοισι μαχοίμην,
ἀλλʼ ἴθι μή μʼ ἐρέθιζε σαώτερος ὥς κε νέηαι.
οἵ τε Λάαν εἶχον ἠδʼ Οἴτυλον ἀμφενέμοντο,
τοῦτο δέ τοι ἐρέω ὅ μʼ ἀνείρεαι ἠδὲ μεταλλᾷς·
τὼς δέ σʼ ἀπεχθήρω ὡς νῦν ἔκπαγλʼ ἐφίλησα,
σοὶ δʼ ἐγὼ ἐνθάδε φημὶ φόνον καὶ κῆρα μέλαιναν
καὶ κατεγέλων αὐτοῦ, εἰδότες ὅτι ἀπέθανεν.
πᾶσαι δʼ ὠΐγνυντο πύλαι, ἐκ δʼ ἔσσυτο λαός,
Μυσῶν τʼ ἀγχεμάχων καὶ ἀγαυῶν ἱππημολγῶν
Τρῶας, ἀτὰρ Δαναῶν γένετο ἰαχή τε φόβος τε,
αὐτὰρ ὃ Μηριόνῃ δῶκεν ᾧ παιδὶ φορῆναι·
οὐδὲ γὰρ οὐδέ κεν αὐτὸς ὑπέκφυγε κῆρα μέλαιναν,
ἅζομαι· οὐδέ πῃ ἔστι κελαινεφέϊ Κρονίωνι
Τρῶες δὲ λείουσιν ἐοικότες ὠμοφάγοισι
ἄλγιον αἴ κʼ ἐθέλῃσι τῷ ἔσσεται· οὔ μιν ἔγωγε
αὐτὰς δʼ ἐκ δίφρου βαλέω κατά θʼ ἅρματα ἄξω·
وَلَقَدْ خَلَقْنَا الْإِنْسَانَ مِنْ سُلَالَةٍ مِنْ طِينٍ
أَيُشْرِكُونَ مَا لَا يَخْلُقُ شَيْئًا وَهُمْ يُخْلَقُونَ