- Checked
- Reference checked
- Work
- King James Bible
- Language
- English
- Counted as
- Verse
- Reference
- King James Bible
- Citation
- King James Bible 1 Chronicles 23:16
- Reference check
- Tier 1
Show text
Of the sons of Gershom, Shebuel was the chief.
Opening
Opening page.
Hebrew Ordinal
Showing 50 of 263 checked matches: 9 names, 254 texts
Open a name or text for its reference. Text matches are checked source passages.
Of the sons of Gershom, Shebuel was the chief.
yas tvaa devi sarasvaty upabruute dhane hite
tam u tvaa gotamo giraa raayaskaamo duvasyati
aa varSiSThayaa na iSaa vayo na paptataa sumaayaaH
upa naH sutam aa gahi haribhir indra keshibhiH
sa hi Smaa vishvacarSaNir abhimaati saho dadhe
apoSaa anasaH sarat sampiSTaad aha bibhyuSii
yad devasya shavasaa praariNaa asuM riNann apaH
em enam pratyetana somebhiH somapaatamam
asaamy ojo bibhRthaa sudaanavo .asaami dhuutayaH shavaH
kas ta uSaH kadhapriye bhuje marto amartye
gobhaaja it kilaasatha yat sanavatha puuruSam
yathaa yugaM varatrayaa nahyanti dharuNaaya kam
pretaa jayataa nara indro vaH sharma yachatu
yaM tvaa janaasa indhate manuSvad a~Ngirastama
apasphuraM gRbhaayata somam indraaya paatave
ζωὸς ἐών; νῦν αὖ θάνατος καὶ μοῖρα κιχάνει.
ἡμῖν μὲν τόδʼ ἔφηνε τέρας μέγα μητίετα Ζεὺς
ἐσθλά περ ἀγγείλας, ἐπεὶ ἵκεο χεῖρας ἐς ἁμάς.
κειρόμενοι· ὄπιθεν δὲ κάρη ἔχε δῖος Ἀχιλλεὺς
μέμβλετο γάρ οἱ τεῖχος ἐϋδμήτοιο πόληος
οὐ γάρ μοι γενναῖον ἀλυσκάζοντι μάχεσθαι
αὐτὰρ ἐπὴν δὴ τόν γε λίπῃ ψυχή τε καὶ αἰών,
ὣς ἄρα φωνήσασʼ ἀπεβήσετο, τὸν δὲ λίπʼ αὐτοῦ
δαίμων ἡμετέρης, ὅ τέ μοι βιὸν ἔκβαλε χειρός,
ἥ τε καὶ ἐργομένη μάλα περ χροὸς ἀνδρομέοιο
ἦ τις καὶ Τρώων κορέει κύνας ἠδʼ οἰωνοὺς
ἄμφω ὁμῶς θυμῷ φιλέουσά τε κηδομένη τε·
οὐ μὰν αὖτʼ ἄτιτος κεῖτʼ Ἄσιος, ἀλλά ἕ φημι
πίονα μηρία καῖε βοὸς Διὶ τερπικεραύνῳ
ὣς ἔφατʼ, Ἀργείοισι δʼ ἄχος γένετʼ εὐξαμένοιο,
ἀθανάτοις, ἵνα δὴ καὶ ἐγὼ μεταδαίσομαι ἱρῶν.
μὴ καὶ ὑπὲρ μοῖραν δόμον Ἄϊδος εἰσαφίκηαι.
μή πώς μοι μετέπειτα χολώσεαι, αἴ κε σιωπῇ
ὧδε δέ τις εἴπεσκεν ἰδὼν ἐς πλησίον ἄλλον·
ἀμφοτέρω δὲ τένοντε καὶ ὀστέα λᾶας ἀναιδὴς
χωόμενος, ᾧ δή που ἀδελφεὸν ἔκτανεν Ἕκτωρ
ἄμφω ὁμῶς θυμῷ φιλέουσά τε κηδομένη τε·
νήπιε μηκέτι ταῦτα νοήματα φαῖνʼ ἐνὶ δήμῳ·
ἑσταότʼ ἔγχεϊ νύξε κατὰ κληῗδα τυχήσας·
ὧδε δέ τις εἴπεσκεν ἰδὼν ἐς πλησίον ἄλλον·
ἦ ῥʼ εὖ γιγνώσκων, Τρῶας δʼ ἄχος ἔλλαβε θυμόν.
ἠδὲ καὶ ἐκ Τρώων· κόρυθες δʼ ἀμφʼ αὖον ἀΰτευν
πάντῃ τε κλονέων ἄνεμος φλόγα εἰλυφάζει,
κήρυκες δʼ ἄρα λαὸν ἐρήτυον· οἳ δὲ γέροντες
ἀλλʼ ὅ τι οἱ εἴσαιτο γελοίϊον Ἀργείοισιν
αἴθωνες μεγάλοι ποταμοῦ ἄπο Σελλήεντος.
ὣς περὶ Κεβριόναο δύω μήστωρες ἀϋτῆς
إِذَا تُتْلَى عَلَيْهِ آيَاتُنَا قَالَ أَسَاطِيرُ الْأَوَّلِينَ
إِنَّمَا أَمْرُهُ إِذَا أَرَادَ شَيْئًا أَنْ يَقُولَ لَهُ كُنْ فَيَكُونُ