- Checked
- Reference checked
- Work
- Rig Veda
- Language
- Vedic Sanskrit
- Counted as
- Line
- Reference
- Rig Veda
- Citation
- Rig Veda 1.131.6f
- Reference check
- Tier 3
Show text
aa me asya vedhaso naviiyaso manma shrudhi naviiyasaH
Opening
Opening page.
Hebrew Ordinal
Showing 50 of 288 checked matches: 4 names, 284 texts
Open a name or text for its reference. Text matches are checked source passages.
aa me asya vedhaso naviiyaso manma shrudhi naviiyasaH
pra devaaH prota suunRtaa raayo devii dadaatu naH
ni cin miSantaa niciraa ni cikyatuH
suviiryasya gomato raayas puurdhi mahaaM+ asi
niraitu jiivo akSato jiivo jiivantyaa adhi
juSad dhavyaa maanuSasyordhvas tasthaav Rbhvaa yaj~ne
punaano ruupe avyaye vishvaa arSann abhi shriyaH
indro diirghaaya cakSasa aa suuryaM rohayad divi
deviir dvaaro vi shrayadhvaM supraayaNaa na uutaye
aa na stomam upa dravad dhiyaano ashvo na sotRbhiH
tat te yaj~no ajaayata tad arka uta haskRtiH
prati yad iiM haviSmaan vishvaasu kSaasu joguve
navyaM tad ukthya\M hitaM devaasaH supravaacanam
parijmaanam iva dyaaM hotaaraM carSaNiinaam
sahasrashR~Ngo vRSabho yaH samudraad udaacarat
kva\ nuunaM kad vo arthaM gantaa divo na pRthivyaaH
revaaM+ id revata stotaa syaat tvaavato maghonaH
ἂψ ἐπὶ νῆας ἴμεν, μηδʼ Ἕκτορι ἶφι μάχεσθαι.
δαιδάλεον θώρηκα, τὸν Ἥφαιστος κάμε τεύχων.
Εὐμήλῳ δʼ ἐν χερσὶ τίθει· ὃ δὲ δέξατο χαίρων.
ἡμιόνους καὶ ἄμαξαν ἐΰτροχον, ἠδὲ καὶ αὖτις
ἐν δὲ δύω ποίησε πόλεις μερόπων ἀνθρώπων
νῦν δὲ σὺ μὲν κεῖσαι δεδαϊγμένος, αὐτὰρ ἐμὸν κῆρ
ὦ πέπον ἦ μὲν σοί γε πατὴρ ἐπετέλλετο Πηλεὺς
τῷ δέ κε νικήσαντι φίλη κεκλήσῃ ἄκοιτις.
νυμφίου, ὅς τε θανὼν δειλοὺς ἀκάχησε τοκῆας,
ἀθλεύων πρὸ ἄνακτος ἀμειλίχου, ἤ τις Ἀχαιῶν
πᾶσι μάλα, πρῶτον δʼ Ἱκεταονίδην ἐνένιπεν
στεῦται γὰρ νηῶν ἀποκόψειν ἄκρα κόρυμβα
θίνʼ ἐν φυκιόεντι, μέλαν δέ ἑ κῦμα κάλυψεν,
αἷμα παχὺ πτύοντα κάρη βάλλονθʼ ἑτέρωσε·
Πέργαμον εἰσαναβᾶσα φίλον πατέρʼ εἰσενόησεν
ἔσσεται ἦμαρ ὅτʼ ἄν ποτʼ ὀλώλῃ Ἴλιος ἱρὴ
πλείονα ἴσασιν σέθεν αὐτοῦ μητίσασθαι.
οὐ γάρ πως ἂν γυμνὸς ἐὼν Τρώεσσι μάχοιτο.
μηκέτι νῦν Τρώων ἑκὰς ἕστατε δῖοι Ἀχαιοί,
Αἴας δʼ ἀμφὶ Μενοιτιάδῃ σάκος εὐρὺ καλύψας
καί σφεας φωνήσας ἔπεα πτερόεντα προσηύδα·
ἤτοι μέν μιν ἔασον ἐνὶ κρατερῇ ὑσμίνῃ
Τρῶας καὶ Τρῳάς, μὴ δὲ μέγα κῦδος ὀρέξῃς
θεύσεσθαι· τοὺς δʼ αὖθι ἄναξ ἀνδρῶν Αὐγείας
τὰ φρονέοντʼ ἀνὰ θυμὸν ἃ δὴ τετελεσμένα ἦεν·
παννύχιοι μὲν ἔπειτα πόδας ταχὺν ἀμφʼ Ἀχιλῆα
ἀλλʼ ὃ μὲν οὕτω φησὶ καὶ εὔχεται οὕνεκʼ Ἀχιλλεὺς
πατρόθεν ἐκ γενεῆς ὀνομάζων ἄνδρα ἕκαστον
ὣς ἔφατʼ, Αἴαντι δὲ δαΐφρονι θυμὸν ὄρινε·
ὣς φάτʼ, Ἀθηναίη δὲ μετέσσυτο, χαῖρε δὲ θυμῷ,
لِلَّهِ مَا فِي السَّمَاوَاتِ وَالْأَرْضِ إِنَّ اللَّهَ هُوَ الْغَنِيُّ الْحَمِيدُ
وَقَالُوا أَإِذَا كُنَّا عِظَامًا وَرُفَاتًا أَإِنَّا لَمَبْعُوثُونَ خَلْقًا جَدِيدًا
وَلَقَدْ كَذَّبَ الَّذِينَ مِنْ قَبْلِهِمْ فَكَيْفَ كَانَ نَكِيرِ