- Checked
- Reference checked
- Work
- King James Bible
- Language
- English
- Counted as
- Verse
- Reference
- King James Bible
- Citation
- King James Bible Job 3:1
- Reference check
- Tier 1
Show text
After this opened Job his mouth, and cursed his day.
Opening
Opening page.
Hebrew Ordinal
Showing 50 of 218 checked matches: 218 texts
Open a name or text for its reference. Text matches are checked source passages.
After this opened Job his mouth, and cursed his day.
The children of Bethlehem, an hundred twenty and three.
And he set up the hanging at the door of the tabernacle.
pratnaM rayiiNaaM yujaM sakhaayaM kiiricodanam
vaishvaanara tava dhaamaany aa cake yebhiH svarvid abhavo vicakSaNa
pra yaa jigaati khargaleva naktam apa druhaa tanva\M guuhamaanaa
vishvaa suuno sahaso martabhojanaa raasva tad yat tvemahe
duuta iiyase pradiva uraaNo viduSTaro diva aarodhanaani
ketuM kRNvan divas pari vishvaa ruupaabhy a\rSasi
aad it saaptasya carkirann aanuunasya mahi shravaH
ghaneva viSvag duritaani vighnann adhi SNunaa dhanva saano avye
abhi pravanta samaneva yoSaaH kalyaaNya\H smayamaanaaso agnim
sukarmaaNaH suruco devayanto .ayo na devaa janimaa dhamantaH
tvaM no agne pitror upastha aa devo deveSv anavadya jaagRviH
ut tiSTha nuunam eSaaM stomaiH samukSitaanaam
duSTaraa yasya pravaNe normayo dhiyaa vaajaM siSaasataH
ayaM vaam bhaago nihito yajatremaa giro naasatyopa yaatam
praite vadantu pra vayaM vadaama graavabhyo vaacaM vadataa vadadbhyaH
giirNam bhuvanaM tamasaapaguuLham aaviH sva\r abhavaj jaate agnau
pavamaana pavase dhaama gonaaM jaj~naanaH suuryam apinvo arkaiH
τώ τοι ἐπιτλήτω κραδίη μύθοισιν ἐμοῖσιν.
χεῖρας ἀπὸ ξίφεϊ τμήξας ἀπό τʼ αὐχένα κόψας,
ἵππους τʼ εἰσορόων· σάφα δʼ οὐκ οἶδʼ εἰ θεός ἐστιν.
ἆσσον ἴτʼ· οὔ τί μοι ὔμμες ἐπαίτιοι ἀλλʼ Ἀγαμέμνων,
οἳ τόν γε προτὶ ἄστυ φέρον βαρέα στενάχοντα.
τῷ δʼ ἐπὶ πάντʼ ἐτέταλτο ἀνασσέμεν Αἰτωλοῖσι·
τὴν μὲν ἔπειτα καθεῖσεν ἐπὶ θρόνου ἀργυροήλου
Πριαμίδης, πρόσθεν δʼ ἔχεν ἀσπίδα πάντοσʼ ἐΐσην
ῥίμφά ἑ γοῦνα φέρει μετά τʼ ἤθεα καὶ νομὸν ἵππων·
ὡς σύ τʼ ἐϋφρήνῃς πάντας παρὰ νηυσὶν Ἀχαιούς,
ὤ μοι ἐγὼ πανάποτμος, ἐπεὶ τέκον υἷας ἀρίστους
Πατρόκλου, τὸν ἔπεφνες· ἀνέστησεν δέ μιν οὐδʼ ὧς.
κλῦθί μευ ἀργυρότοξʼ, ὃς Χρύσην ἀμφιβέβηκας
σταθμούς τε κλισίας τε κατηρεφέας ἰδὲ σηκούς.
Ἰδομενεύς· κρύφθη γὰρ ὑπʼ ἀσπίδι πάντοσʼ ἐΐσῃ,
Ἴλιον εἰς ἱερήν· τῇ δʼ ἀντίος ὄρνυτʼ Ἀπόλλων
οἳ τόν γε προτὶ ἄστυ φέρον βαρέα στενάχοντα
εἷος ὃ ταῦθʼ ὥρμαινε κατὰ φρένα καὶ κατὰ θυμόν,
ἴθυσαν δὲ κύνεσσιν ἐοικότες, οἵ τʼ ἐπὶ κάπρῳ
ἐς μέσον ἀμφοτέρων συνίτην μεμαῶτε μάχεσθαι.
νιφέμεν ἀνθρώποισι πιφαυσκόμενος τὰ ἃ κῆλα·
τιμήν πέρ μοι ὄφελλεν Ὀλύμπιος ἐγγυαλίξαι
Πριαμίδης· πρόσθεν δʼ ἔχεν ἀσπίδα πάντοσʼ ἐΐσην
ταῦτά κε πάντα πύθοιτο, καὶ ἂψ εἰς ἡμέας ἔλθοι
ἄρξωσι πρότεροι ὑπὲρ ὅρκια δηλήσασθαι.
πέμψον δʼ οἰωνὸν ταχὺν ἄγγελον, ὅς τε σοὶ αὐτῷ
παυροτέρους περ ἐόντας ἀπώσασθαι παρὰ νηῶν·
Ἴλιος ὀφρυόεσσα πυρὶ σμύχοιτο κατʼ ἄκρης.
πολλοὶ δʼ ἐν τάφρῳ ἐρυσάρματες ὠκέες ἵπποι
إِذْ يَتَلَقَّى الْمُتَلَقِّيَانِ عَنِ الْيَمِينِ وَعَنِ الشِّمَالِ قَعِيدٌ