- Checked
- Reference checked
- Work
- King James Bible
- Language
- English
- Counted as
- Verse
- Reference
- King James Bible
- Citation
- King James Bible Ezekiel 12:17
- Reference check
- Tier 1
Show text
Moreover the word of the LORD came to me, saying,
Opening
Opening page.
Hebrew Reduced
Showing 50 of 703 checked matches: 5 names, 698 texts
Open a name or text for its reference. Text matches are checked source passages.
Moreover the word of the LORD came to me, saying,
Of the tribe of Ephraim, Oshea the son of Nun.
tubhyaM stokaa ghRtashcuto .agne vipraaya santya
pavamaano ati sridho .abhy a\rSati suSTutim
avasyate stuvate kRSNiyaaya Rjuuyate naasatyaa shaciibhiH
idaM namo vRSabhaaya svaraaje satyashuSmaaya tavase .avaaci
yo gaadheSu ya aaraNeSu havyo vaajeSv asti havyaH
dyaam indro haridhaayasam pRthiviiM harivarpasam
tayor id amavac chavas tigmaa didyun maghonoH
ayaM sa hotaa yo dvijanmaa vishvaa dadhe vaaryaaNi shravasyaa
mandamaana Rtaad adhi prajaayai sakhibhir indra iSirebhir artham
tvad bhiyaa visha aayann asikniir asamanaa jahatiir bhojanaani
asme dhehi shravo bRhad dyumnaM sahasrasaatamam
ayam puuSaa rayir bhagaH somaH punaano arSati
yasmin vishvaa adhi shriyo raNanti sapta saMsadaH
yo martyeSv amRta Rtaavaa devo deveSv aratir nidhaayi
sudevo asi varuNa yasya te sapta sindhavaH
bhaktam abhaktam avo vyanto ajaraa agnayo vyanto ajaraaH
ἄσασθαι φίλον ἦτορ, ἐπεί μʼ ἄχος αἰνὸν ἱκάνει·
κήρυκες δʼ ἀπάνευθεν ὑπὸ δρυῒ δαῖτα πένοντο,
δούπησεν δὲ πεσών, δόρυ δʼ ἐν κραδίῃ ἐπεπήγει,
τῷ δʼ ἐπὶ μακρὸν ἄϋσε Λυκάονος ἀγλαὸς υἱός·
τὸν δὲ πεσόντʼ ἐλέησεν ἀρήϊος Ἀστεροπαῖος,
μὴ δέ τί τοι θάνατος μελέτω φρεσὶ μηδέ τι τάρβος·
πορφύρεον δʼ ἄρα κῦμα διιπετέος ποταμοῖο
δωδεκάτῃ δέ τοι αὖτις ἐλεύσεται Οὔλυμπον δέ,
καὶ Σικυῶνʼ, ὅθʼ ἄρʼ Ἄδρηστος πρῶτʼ ἐμβασίλευεν,
φράζεο Πουλυδάμα καί μοι νημερτὲς ἐνίσπες
ταῦτά κε πάντα πύθοιτο, καὶ ἂψ εἰς ἡμέας ἔλθοι
Τρῶας μὲν λέξασθαι ἐφέστιοι ὅσσοι ἔασιν,
εὐξαμένου ἤκουσεν, ἐπεὶ μάλα οἱ φίλος ἦεν,
τῶν νῦν οὔ τινʼ ἐγὼ ἰδέειν δύναμʼ οὐδὲ νοῆσαι,
καὶ δόμος ἡμιτελής· τὸν δʼ ἔκτανε Δάρδανος ἀνὴρ
εἷος ὃ ταῦθʼ ὥρμαινε κατὰ φρένα καὶ κατὰ θυμόν,
δαιμονίη τί νύ σε Πρίαμος Πριάμοιό τε παῖδες
κρήδεμνόν θʼ, ὅ ῥά οἱ δῶκε χρυσῆ Ἀφροδίτη
οὐκ ἂν δή μοι ἄμαξαν ἐφοπλίσσαιτε τάχιστα,
ὅσσʼ Ἕκτωρ ἔρρεξε Διῒ φίλος υἷας Ἀχαιῶν
οὐ μὲν γάρ ποτʼ ἄνευ δηΐων ἦν, ἀλλὰ κατʼ αὐτοὺς
τῶν ἤτοι χρυσέη ἴτυς ἄφθιτος, αὐτὰρ ὕπερθε
Ἴλιον εἰς ἱερήν· τῇ δʼ ἀντίος ὄρνυτʼ Ἀπόλλων
τὸν μὲν ἔπειτʼ ἀπιόντα μέγας Τελαμώνιος Αἴας
ἀλλʼ οἳ μὲν δὴ νηυσὶν ἔπι πρυμνῇσιν Ἀχαιῶν
ἀμφί μʼ Ὀδυσσῆος ταλασίφρονος ἵκετʼ ἀϋτὴ
αὐτοῦ εἰς ὅ κεν ἄστυ μέγα Πριάμοιο ἕλωμεν.
οἳ δʼ ἄλλοι φιλότητα καὶ ὅρκια πιστὰ τάμωμεν.
οἳ μὲν ἄρα Ζεφύροιο δυσαέος ἀθρόοι ἔνδον
εἰνάνυχες δέ μοι ἀμφʼ αὐτῷ παρὰ νύκτας ἴαυον·
ὣς ἄρα φωνήσας ἀπέβη κορυθαίολος Ἕκτωρ·
أَمْ لَهُمْ نَصِيبٌ مِنَ الْمُلْكِ فَإِذًا لَا يُؤْتُونَ النَّاسَ نَقِيرًا