- Checked
- Reference checked
- Work
- King James Bible
- Language
- English
- Counted as
- Verse
- Reference
- King James Bible
- Citation
- King James Bible Job 39:14
- Reference check
- Tier 1
Show text
Which leaveth her eggs in the earth, and warmeth them in dust,
Opening
Opening page.
Hebrew Reduced
Showing 50 of 625 checked matches: 1 name, 624 texts
Open a name or text for its reference. Text matches are checked source passages.
Which leaveth her eggs in the earth, and warmeth them in dust,
Moreover the word of the LORD came unto me, saying,
So Solomon built the house, and finished it.
Moreover the word of the LORD came unto me, saying,
naanaa cakraate yamyaaaa\ vapuuMSi tayor anyad rocate kRSNam anyat
enaa patyaa tanva\M saM sRjasvaadhaa jivrii vidatham aa vadaathaH
dhaanaavantaM karambhiNam apuupavantam ukthinam
uta tyaa me yashasaa shvetanaayai vyantaa paantaushijo huvadhyai
ud uttamam mumugdhi no vi paasham madhyamaM cRta
vasaaM raajaanaM vasatiM janaanaam araatayo ni dadhur martyeSu
idaa hi vo vidhate ratnam astiidaa viiraaya daashuSa uSaasaH
tayor yat satyaM yatarad Rjiiyas tad it somo .avati hanty aasat
makSuu raayaH suviiryasya daata nuu cid yam anya aadabhad araavaa
matsvaa sushipra mandibhi stomebhir vishvacarSaNe
pra yaata shiibham aashubhiH santi kaNveSu vo duvaH
dharmaNaa mitraavaruNaa vipashcitaa vrataa rakSethe asurasya maayayaa
apaam upasthe adhy aayavaH kavim Rtasya yonaa mahiSaa aheSata
yasya brahmaaNi sukratuu avaatha aa yat kratvaa na sharadaH pRNaithe
Ἕκτορα δʼ, ὡς ἐνόησεν, ἕλε τρόμος· οὐδʼ ἄρʼ ἔτʼ ἔτλη
τρεῖς ἀμφιστρεφέες ἑνὸς αὐχένος ἐκπεφυυῖαι.
ὣς εἰπὼν ἐν χερσὶ τίθει, ὃ δὲ δέξατο χαίρων
καὶ τέμενος νεμόμεσθα μέγα Ξάνθοιο παρʼ ὄχθας
εἰ μή οἱ πύματόν τε καὶ ὕστατον ἤντετʼ Ἀπόλλων
ὅς ῥά τʼ ἀπʼ αἰγίλιπος πέτρης περιμήκεος ἀρθεὶς
ποικίλον, ὅν ῥʼ αὐτὴ ποιήσατο καὶ κάμε χερσίν,
Ἀργείους· ἐν δʼ αὐτὸς ἐδύσετο νώροπα χαλκόν.
νηῶν ὠκυπόρων σχεδὸν ἐλθέμεν, ἔκ τε πυθέσθαι
ὣς εἰπὼν ἐν χερσὶ τίθει, ὃ δʼ ἐδέξατο χαίρων.
οἵ περ ἐνέρτεροί εἰσι θεοὶ Κρόνον ἀμφὶς ἐόντες.
ὄφρα καὶ Αὐτομέδοντα σαώσετον ἐκ πολέμοιο
στήθεϊ δʼ ἐν δόρυ πῆξε, φίλων δέ μιν ἐγγὺς ἑταίρων
σκύζεσθαί οἱ εἰπὲ θεούς, ἐμὲ δʼ ἔξοχα πάντων
οἳ δʼ ἐπανέστησαν πείθοντό τε ποιμένι λαῶν
πλάζων· οὐδέ τί μιν σθένεϊ ῥηγνῦσι ῥέοντες·
νῦν δʼ ἤτοι μὲν ἐγὼ παύω χόλον, οὐδέ τί με χρὴ
Δηΐφοβόν τε καὶ Ἱππόθοον καὶ δῖον Ἀγαυόν·
σχέτλιος· ἦ τʼ ἐκέλευον ἀπωσάμενον δήϊον πῦρ
ἡμέων δʼ ὁπποτέρῳ θάνατος καὶ μοῖρα τέτυκται
ἐν δὲ θεοῖσι κολῳὸν ἐλαύνετον· οὐδέ τι δαιτὸς
Ζεὺς ὑψιβρεμέτης, Τρώεσσι δὲ βούλετο νίκην·
τὸν καὶ Μηριόνης πρότερος πρὸς μῦθον ἔειπε·
νηῶν ἐκπέμψειε λαθὼν ἱεροὺς πυλαωρούς.
δῶκε φέρειν ἑτάροισι Μενοιτίου ἄλκιμος υἱός.
καὶ κρεμόω προτὶ νηὸν Ἀπόλλωνος ἑκάτοιο,
νῦν αὖτʼ ἐν νηυσὶν μενεαίνετε ποντοπόροισι
χαλκὸν ἀνασχέσθαι ταμεσίχροα βαλλομένοισιν·
أَأَنْتُمْ أَنْزَلْتُمُوهُ مِنَ الْمُزْنِ أَمْ نَحْنُ الْمُنْزِلُونَ
إِنْ هِيَ إِلَّا حَيَاتُنَا الدُّنْيَا نَمُوتُ وَنَحْيَا وَمَا نَحْنُ بِمَبْعُوثِينَ
إِنْ كَانَتْ إِلَّا صَيْحَةً وَاحِدَةً فَإِذَا هُمْ جَمِيعٌ لَدَيْنَا مُحْضَرُونَ
فَأَمَّا الَّذِينَ شَقُوا فَفِي النَّارِ لَهُمْ فِيهَا زَفِيرٌ وَشَهِيقٌ